Egy híres nagy folyam mellett volt egyszer egy szép kis falu. Történt egyszer, hogy télen rengeteg hó esett a hegyekben, ennek hatására tavasszal megáradtak a folyók és e kis falut is veszélyeztette az árvíz. Ahogy emelkedett a víz szintje, először homokzsákokkal próbálták védeni a helyi lakosok az élőhelyüket, de egy idő után elkerülhetetlenné vált a polgármester bejelentése:
"Emberek! A folyónk annyira meg fog áradni, hogy egy időre el kell hagynunk a falut!"
És a tűzoltóság segítségével nekiláttak a falu evakuálásának. Minden lakos kipakolta a házából a legfőbb értékeit, felpakolta a kocsijára és útnak indult a szomszédos faluba, amely egy magaslaton helyezkedett el és így védve volt az árvíz ellen.
Egyedül a falu papja nem volt hajlandó elhagyni a templomot. Ő ugyanis váltig állította, hogy ha van Isten (márpedig szentül meg volt győződve róla, hogy létezik a főnöke), akkor ki fogja őt menteni. A polgármester hiába próbálta őt győzködni, a pap csak nem akart elindulni a többiekkel.
Telt-múlt az idő és a vízszint emelkedett, már 20-30 centiméter magasan állt a házak között. Estefelé a pap fényekre lett figyelmes: egy terepjáró közeledett a falu felé, hogy megnézzék, maradt-e valaki a településen. Csak a papot találták ott. Kérték, menjen velük, mert másnapra még magasabb vízállást jósoltak a meteorológusok. A pap viszont elutasította őket, mondván: "Egész életemben hűen szolgáltam Istent, ezért úgyis meg fog menteni."
Két újabb hosszú nap telt el, a vízszint már 2 méter magasan állt a faluban. 2 helyi halász becsónakázott a házak közé, hogy megnézzék, hogyan néz ki a vízben ázó lakhelyük. Melátták, hogy a templomtoronyból fény szűrődik ki, ezért odaeveztek. Bekiabáltak, hogy van-e ott valaki. A pap kinyitotta az ablakot. "Atyám, jöjjön velünk, azt mondják még tovább fog emelkedni a víz!", mondta az egyik halász. De a pap csak maradt, mert úgy tartotta: Isten őt meg fogja menteni.
Két újabb nap múlva a vízszint már 5 méter magasan állt, emberemlékezet óta nem volt ekkora árvíz azon a környéken. Egy felderítőhelikopter pásztázta a környéket: mindössze a magasabb épületek teteje és a templomtorony jelezte, hogy ott bizony valaha egy falu állt. Ahogy közelebb repültek, egy emberalakot fedeztek fel, amint kapaszkodik a torony tetején álló keresztbe. A pap volt az. Lelógattak neki egy kötelet, hogy kapaszkodjon bele, kimentik. A pap viszont elutasította, mondván: őt Isten fogja kimenteni.
Telt-múlt az idő, a falut teljesen ellepte a víz. A templom már ki sem látszott, vele együtt a papot is elvitte az ár. A pap lelke - hívő keresztényként - felszállt a mennybe, ahol Szent Péterrel találkozott először.
- Miért nem mentettetek meg? Pedig én végig bíztam, hogy segítetek majd! - morgott a pap lelke.
- Mi próbáltunk. Küldtünk neked egy dzsippet, majd egy csónakot és egy helikoptert is, de nem éltél egyikkel sem - mondta Szent Péter.
Tanulság #1: az élet rengeteg lehetőséget tol eléd. Az csak rajtad múlik, hogy kihasználod-e vagy elmész mellette.
Tanulság #2: ahhoz, hogy valaki segíteni tudjon rajtad, neked is tenned kell érte!
