Számtalan helyen látom, hogy a háztartások hónapról-hónapra élnek, nincs semmi megtakarításuk. Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy - mondjuk ki - pénzügyi szempontból nem könnyű az élet a mai Magyarországon: az árak a nyugati árakhoz hasonlítanak, míg a fizetések nagyon is keletiek.
De nem azért vagyunk itt, hogy sírjunk, hanem azért, hogy megnézzük, ezekből a szűk keretekből hogyan tudunk kijönni. Mivel rosszabbak a megélhetési feltételeink, mint a nyugati társainknak, ezért hogy felvegyük velük a versenyt, extra találékonynak és hatékonynak kell lennünk.
A találékonysággal sohasem volt baja a magyarnak, viszont hatékonyság tekintetében van még mit tanulnunk. De hát ez nem is csoda: a 20. század második felében ugyanis azt nevelték belénk, hogy a munkahely arról szól, hogy bent legyél heti 5x8 órát és nem arról, hogy ott minél nagyobb értéket alkoss.
A háztartási és személyes pénzügyekről pedig vajmi keveset tudunk mi magyarok. Svájcban például ez kötelező iskolai tananyag, addig nálunk a házaló "pénzügyi tanácsadók" azok, akiktől a legtöbbet hallhattunk ezekről a témákról. Ráadásul ezek a tanácsadók sem mindig állnak a helyzet magaslatán: gyakran a szüleiknél lakó egyetemistákról van szó, akik egy kis zsebpénzt szeretnének keresni + egy kis szakmai gyakorlatot szerezni (lehet hogy a szakmai tudásuk emellett rendben is van, viszont még nem kerültek olyan élethelyzetbe, hogy egy háztartást nekik kelljen fenntartani). Pedig a személyes pénzügy fontos dolog, mindenképp érdemes beszélnünk róla.
Mit tegyünk hát, ha úgy érezzük, csak hónapról-hónapra élünk?
Készítsünk költségvetést! Azaz nézzük meg, milyen forrásokból mennyi bevételünk van havonta. Határozzuk meg, ebből mennyi pénzt kell az életbenmaradásra (1. csupor) áldoznunk, és mennyi pénzt szeretnénk az életszínvonalunkra (2. csupor) áldozni.
Ha a keresett pénz nagyobb, mint amit erre a két célra költenénk, akkor azt jelenti, hogy a pénz csak úgy kiszóródik a kezeink közül, elcsesszük felesleges holmikra (ha kevesebbet keresünk, mint amiből meg tudunk élni, akkor nagyobb a baj - erről még lesz szó ebben a blogban). Ekkor a megoldás egyszerűbb, de gyökeres szemléletváltásra lesz szükségünk. Számoljuk ki, mekkora a keresett és az elkölteni szándékozott pénz mennyisége és a különbség lesz a megtakarítás.
Képlettel leírva:
Keresett pénz - Elkölteni szándékozott pénz = Megtakarítás
És jövő hónapban amint megkaptuk a fizetésünket, az legyen az első, hogy a megtakarítás összegét félrerakjuk. A maradékból pedig élünk. Még egyszer kihangsúlyozom: ELŐSZÖR rakd félre, utána a maradékból költekezz. Különben sanszos, hogy az egész összeget el fogod költeni.
Nem hiszed? Olvasd el Dr. Tóth András - Ősember a pénztárcámban című könyvét. Abban nagyszerűen leírja a szerző, miért működünk így.
És ha fogytán az adott havi pénz, még véletlenül se nyúlj a megtakarításodhoz! Inkább vegyél vissza kicsit a kiadásaidból. A következő hónapban - ha magasabb életszínvonalat szeretnél magadnak - legfeljebb változtatsz a költségvetési irányszámokon. Azaz nagyobb összeget szánsz fogyasztásra és kisebbet megtakarításra (de ezzel is vigyázni kell, hiszen a hosszú távú pénzügyi céljaidat áshatod vele alá).
