Régebben amikor kenyeret vettem a boltban, nem volt kérdés, mekkorát veszek. Fogtam az egykilós cipót, és annak rendje-módja szerint belevágtam a kosárba.
Azonban egy érdekes jelenségre lettem figyelmes: gyakran a kenyér felét néhány nap múlva ki kellett dobnom, mert nem ettük meg és megpenészedett.
Ezt nevezik úgy, hogy pazarlás.
Minek megvenni valamit úgy, hogy egyáltalán nem vagy biztos benne, hogy meg tudod enni?
De ha elvonatkoztatunk az élelmiszertől: biztosan veled is történt már olyan, hogy megvettél pl. egy ruhadarabot, aztán max 1-2-szer vetted fel és ott foglalja a helyet a szekrényedben.
Öcsém, válság van! Ilyet megengedni magadnak luxus!
Miért éri meg egyszerre csak fél kiló kenyeret venni?
- kevesebb a pazarlás: lehet, hogy rádszárad 1-2 szeletnyi, de akkor is kenyerenként mindössze pártíz forint a veszteséged
- ha gyakrabban veszel kenyeret, gyakrabban ehetsz frisset
- nagyobb szabadságot ad: ha sok a kenyér otthon, lehet hogy azért is azt fogsz enni, hogy fogyjon (miközben mást lehet, hogy jobban kívánsz)
- és egy mocskos pszichológiai ok: hagyod, hogy rád romoljon a kenyér fele, miközben Afrikában éheznek?
